A Kibédi Péterfy család oldala

1977 őszén, amikor hozzáfogtam a családi krónika folytatásához, magamról és családomról kellett írjak, már aránylag gyakorlott krónikaíró voltam. A testvérek életéről születési sorrendben írtam, amiben én a 12. helyen szerepelek. Ez a szám pompásan illett jellememhez, mert valóban tucat embernek tartottam magam egész életemben.
Módszerem a következő volt: már nyáron, Kenesén kiválasztottam a következő téli hónapokra azokat az áldozataimat, akiknek az élettörténetét meg szeretném írni. Ezeknek még idejében levelet írtam, amiben felkértem, hogy minél részletesebben írja le addigi életét, és ha talál házánál iratokat, amelyeket írásom közben fel tudok használni, azt levelével együtt küldje el. Egy személy kivételével mindenki eleget tett kérésemnek.
Amikor ősszel hazamentünk Ózdra, ott előszedtem azt a rengeteg levelet, amit 1945 óta kaptam családtagjaimtól. Kiteregettem a kis szobában és napokon át olvastam, jegyzeteltem, gyűjtöttem a reá vonatkozó adatokat. Hetek munkája kellett ahhoz, hogy valami összeálljon ezekből a mozaikokból.
Igen ám, de most, amikor magamról és családomról kell írjak, mit kezdjek ezzel a módszerrel? Most kihez forduljak? Hisz magam vagyok. Én vagyok a dolgozatom alanya, Péterfi Károly és Luczay Gizella 1914. július 12-én Nyárádselyében, a hálószobában született 12. gyermeke, aki az idő folyamán diák, majd felnőtt, családos ember lett, felesége, testvérei, ismerősei Ferinek, gyermekei apának, unokái papónak szólítják.
Az ember ezért különb minden állatnál, mert egyszerre szubjektum és objektum. Egy személyben vagyok alany és tárgy; egyszerre vagyok megismerő, cselekvő lény, aki szemben áll külső világgal, mint megismerés és a tevékenység tárgyával, és vagyok a külső, anyagi világ része, az emberi megismerés, tevékenység tárgya. Képes vagyok önmagamat kívülről szemlélni. A szemlélő énem ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt, de a szemlélt tárgyi világom mindig változó.

A 2019 júliusában tartott családi találkozóra megjelent tanulmány kötet.

Mi tízen egy tőről fakadtunk, egy fészekben nőttünk fel. A közös gyökér Apám, Péterfi Károly és Anyám Luczay Gizella, a közös bölcső a selyei otthonunk.

id Péterfy Ferenc írása

Anyám. Hogy mit jelent és jelentett számunkra, élő és már meghalt tíz testvér számára ez a ridegen leírt négy betű, igen nehéz visszaadni. Először is valami megfoghatatlan belső melegséget, amit életünk minden körülménye közt éreztünk. Velünk volt ez a melegség örömeinkben, hogy azokat teljesebbé tegye, de ugyanúgy keserves óráinkban, hogy erőt adva felmelegítse, enyhítse bánatunkat. Anyám testesítette meg számunkra a teljes emberi szeretetet.

id. Péterfy Ferenc írása

Idősebb Péterfy Ferenc írása a Márk és Péterfy családokról

Két családot mutatok be a Péterfyt és a Márkot. Mindkét família közismert az erdélyi kálvinisták világában. Ha egyebet nem is, de azt tudják róluk, hogy mindkettő népes család, sok gyermekes. Péterfy Károlynak Luczay Gizellától 14 gyermeke született, hét fiú és hét lány, amiből négy fiú gyermekkorában meghalt. Márk Mihálynak három feleségétől kilenc gyermeke, de ma már csak öt lánya nagymamáskodik, a fiúk itt is vagy gyermek, vagy fiatal korban meghaltak.

Péterfyné Luczay Gizella színművei.

Kovásznán születtem 1880. december 10-én, mint súlyos anyagyi körülmények között élő református kispap nyolcadik gyermeke. Még abban az időben, életben volt az a visszás, egyben megalázó igazságtalanság, hogy a népesebb gyülekezeteinkben ugyanazon képesítés mellett kis- és nagypapok teljesítettek szolgálatot.

Márk Mihály Péterffy Erzsébethez írt leveleinek szövege.
Agyagfalva
1920. október 31. - 1921. január 15.

Péterfy Károly pusztakamarási lelkipásztornak fiai Péterfy László lelkipásztor-helytörténész és Péterfy Ferenc lelkipásztor-tanár által hátrahagyott emlékiratai és unokája Péterfy László szobrász és festőművész szóbeli információi alapján lejegyeztek: Szász István Tas

Péterfy László 1988-ban írt családtörténete.